Japán, tajvani, kínai és egyéb ázsiai vasutak minden mennyiségben!

[Japán] – Hogy áll a Nagasaki shinkansen?

Formálódik a Nagasaki shinkansen, hivatalos nevén a Kyushu shinkansen nyugati szárnyvonala is, melynek első, utasok által is kézzelfogható mozzanata a 2020. március 28-án átadott új nagasaki állomás volt.

2020. április 25. - seigyo_zoufukuki

Kevesebb mint 3 óra. Várhatóan ennyi lesz a menetidő Shin-Osaka és Nagasaki között, ha a Kyushu shinkansen teljes nyugati ága elkészül valamikor a 2020-as évek végén. Sokat kell még azonban addig aludni, ám jó hír, hogy az érdeklődők már 2022-től is utazhatnak shinkansennel Nagasaki felé, köszönhetően annak, hogy e nyugati ág építésének első szakasza Takeo-onsen és Nagasaki között lassan a célegyenesbe fordul.

A régi Nagasaki állomás részlete 2014-ben.

A régi Nagasaki állomás részlete 2014-ben.

E vonal legfiatalabb eleme a 2020 tavaszán átadott új Nagasaki állomás, mely azóta már át is vette a „hagyományos”, 1067mm-es nyomtávon közlekedő személy- és gyorsvonatok kiszolgálását. Mindehhez csatlakozhatnak majd hamarosan a (még bizonytalan kilétű) shinkansen járművek is, ám sokkal érdekesebb az, hogy mi lesz a fennmaradó szakasszal, hiszen Hakata és Takeo-onsen között még jópár évig csak hagyományos vonatokon utazhatunk. A jelenlegi tervek szerint így az utazók átszállásra kényszerülnek majd Takeo-onsen állomásánál, ahol azonban egy peron mellé kerülnek majd az egyazon irányba közlekedő járatok, így elegendő lesz csupán a peron másik oldalán várakozó járműhöz átsétálni.

Tovább

[Japán] – Képek a Japán Államvasutak hőskorából

Pár érdekesebb felvétel az 1987-ben megszűnt Japán Államvasutak (JNR, Japanese National Railways) és egy tokiói magán-vasúttársaság életéből.

Talán nincs is szükség különösebb felvezetésre: a wuhani kiadású koronavírus Új-Zélandot is elérte, s jelenleg 4 halálos áldozat mellett várhatja a kiwi lakosság a március vége óta bevezetett korlátozó intézkedések végét. Nekem sem kellett sok idő, más „nélkülözhető” munkavállalóhoz hasonlóan én is hamarosan pizsamában kezdtem a munkanapjaimat és szembesültem szakmám gyarlóságának tényével. E körülmények között természetesen elképzelhetetlen, hogy a nyílt vasútvonal mentén dekkoljak valami kuriózumra várva, pláne, hogy az összes nosztalgia egyesület lelőtte valamennyi tervezett kirándulását.

Unalomból vettem hát elő néhány olyat képet, melyet még anno egyéb, Japánnal kapcsolatos írásokhoz kértem el, de végül mégsem kerültek bele a végleges cikkekbe. Ebben az összefüggéstelen katyvaszban ezúttal ezeket a képeket mutatnám meg.

A Tokyo és Osaka között húzódó Tokaido shinkansen 20 éves fennállását hirdető 0-s sorozatú jármű halad Shin-Osaka felé 1984-ben. A legendás motorvonatok nemcsak a japán vasúti közlekedés, de az egész ország szimbólumává nőtték ki magukat, megalapozva a shinkansen világraszóló hírnevét. (Fotó: Akasaka Yasutaka)

A Tokyo és Osaka között húzódó Tokaido shinkansen 20 éves fennállását hirdető 0-s sorozatú jármű halad Shin-Osaka felé 1984-ben. A legendás motorvonatok nemcsak a japán vasúti közlekedés, de az egész ország szimbólumává nőtték ki magukat, megalapozva a shinkansen világraszóló hírnevét. (Fotó: Akasaka Yasutaka)

A repertoárban így felbukkanak Hokkaido rég letűnt vasútvonalai, a Tobu meghökkentő formatervű motorvonatai és a JNR több-kevesebb időt megélt fejlesztései is. Nem akarom nagyon bő lére ereszteni a dolgot, így az alcímeknél néhány vonatkozó kulcsszót is elhintettem, ha valaki  esetleg szívesen nézegetne további képeket vagy videókat az interweben.

Tovább

[Japán] – Jön az E8-as sorozat!

Tovább bővíti „nagyorrú” gördülőállományát a JR East, hiszen 2024-tól jöhet a Yamagata shinkansenre szánt legújabb széria.

Gőzerővel halad tovább a JR East járműkorszerűsítési programja, hiszen az E2-es és E4-es sorozatokat a közeljövőben leváltó E7-es széria és az ALFA-X bemutatását követően már meg is jelentek egy teljesen új járműtípus tervei.

A leendő E8-as sorozat vezérlőkocsija az első renderképek egyikén. (Forrás: JR East)

A leendő E8-as sorozat vezérlőkocsija az első renderképek egyikén. (Forrás: JR East)

Folytatva a JR Eastnél bevett jelölési rendszert, az új járműsorozat az E8 megjelölést kapta, s élőben várhatóan 2022-től, a Tokyo és Shinjo között közlekedő „Tsubasa” járatként pedig 2024-től találkozhatunk vele

Tovább

[Japán] – Búcsú a 700-as sorozatú shinkansenektől

Ismét lezárul egy korszak a JR Centralnál, hiszen az 1997 szeptemberében bemutatott 700-as sorozatú shinkansen végleg eltűnik a társaság állományából.

Emlékszem, mikor 2012-ben először jártam Japánban, még teljesen mindennapos látvány volt a 700-as sorozat a Tokaido shinkansenen, úgyhogy kifejezetten örültem, mikor alkalomadtán N700-as sorozat szolgálta ki járatom, hiszen annak üléseinek karfáiban legalább volt konnektor.

Mára a JR Central gördülőállományának 99,8%-át teszi ki az N700-as sorozat továbbfejlesztett változata, az N700A, melyhez azonban hamarosan az N700S sorozatú járművek is csatlakoznak. Az JR Central egykor 60 motorvonatból álló 700-as flottája 2013-tól kezdve fokozatosan morzsálódott le, így 2020 elejére csupán a C53 és C54 jelű járművek maradtak forgalomban.

JR Central 700-as sorozatú shinkansen halad át Maibara állomáson. A képen látható járművet alig néhány hónappal a kép készülte után, 2016 áprilisában törölte állományából a vasúttársaság.

JR Central 700-as sorozatú shinkansen halad át Maibara állomáson. A képen látható járművet alig néhány hónappal a kép készülte után, 2016 áprilisában törölte állományából a vasúttársaság.

A JR Westnél, mint a sorozat másik üzemeltetőjénél szintén nem hemzsegnek a széria tagjai, így náluk is csupán 3 teljes szerelvény maradt fenn (B4, B5, B6 jelű járművek) a 8 kocsiból álló, „Hikari Rail Star” (E jelű járművek) mellett.

Tovább

[Új-Zéland] – Északfölde vasútjain

A kiterjedt, ám meglehetősen elhanyagolt és leromlott új-zélandi vasúthálózat első darabkájának bemutatója Auckland és Northland közreműködésével.

Magyarországtól való távolsága okán Új-Zéland vasúti közlekedéséről valószínűleg csak szórványos ismeretei lehetnek az egyszeri érdeklődőnek, hiszen az egykor Wellingtonba exportált Ganz motorvonatokon túl viszonylag kevés vasutas kötődés mutatható fel e két ország közt. Új-Zéland egyébként a magyar médiában sem bukkan fel túl gyakran, kötöttpályás újdonságokkal meg gyakorlatilag egyáltalán nem.

Nem is csoda, hiszen az állami vasúttársaság 1983-as majd 1987-es átalakítását követően, a profitorientáltság jegyében, nemcsak a személyszállítást, hanem a hálózatot is jelentősen megvágták, így napjainkra csupán egy maroknyi, távolságinak nevezhető, ámde inkább kirándulóvonat szerepében közlekedő járatot találunk országszerte.

A két KiwiRail DXR közül az egyik és egy DXC (elől) sorozat halad tehervonatával a marlborough-i borvidék szőlői előtt, melyek az új-zélandi bortermelés kb. 70%-át teszik ki. E vonal egyébként Christchurch és a wellington felé tartó kompok kikötőjeként szolgáló Picton között húzódik a déli szigeten, ám jelenleg mindössze napi két pár tehervonat közlekedik erre a hét 5-6 napján.

A két KiwiRail DXR közül az egyik és egy DXC (elől) sorozat halad tehervonatával a marlborough-i borvidék szőlői előtt, melyek az új-zélandi bortermelés kb. 70%-át teszik ki. E vonal egyébként Christchurch és a wellington felé tartó kompok kikötőjeként szolgáló Picton között húzódik a déli szigeten, ám jelenleg mindössze napi két pár tehervonat közlekedik erre a hét 5-6 napján.

A távolsági vasúti személyszállítás ilyesfajta lerobbantsága okán utazásainkhoz szinte kizárólag buszokra, repülőkre vagy saját autóra támaszkodhatunk.

Tovább

[Kína] - Kína vasúti történelme II. – Kína mindenkiért, mindenki Kínáért

A döcögős indulást követően Kína vasútjainak egy politikailag is rendkívül megosztott, forrongó hangulatú országban kellett tovább terjeszkednie.

Az előző részben láthattuk, hogy a kínai vasutak megjelenése és elterjedése messze nem volt annyira gördülékeny és kézenfekvő mint más, szomszédos országokban. Gondolhatnánk ezután, hogy az újonnan alapított, Peking (Beiyang Kormányzat 1912 - 1928) és Nanjing (KMT) fővárosú Kínai Köztársaság (1912 – 1949) égisze alatt létrejött szakminisztériumok közreműködésével valamiféle konzisztencia fog kialakulni nemcsak a vasút, hanem az államapparátus terén is. Pedig a nehézségek java csak most jön igazán…

A Kínai Köztársaságot megalapító Sun Yat-sen (jobb oldalon) és a császárság visszaállításáért küzdő Yuan Shi-kai (bal oldalon) harcát jelképező képeslap az 1920-as évekből.

A Kínai Köztársaságot megalapító Sun Yat-sen (jobb oldalon) és a császárság visszaállításáért küzdő Yuan Shi-kai (bal oldalon) harcát jelképező képeslap az 1920-as évekből.

Hiába jött létre ugyanis a köztársaság, a pekingi és a tradicionálisabb, a császárság visszaállítását követelő ellenállók Yuan Shikai vezetésével pár hónap alatt megosztottá tették az országot, így Sun Yatsen (első) elnöksége alig pár hónapig, 1912. március 10-ig tartott. Sun lemondásának több oka is volt, hiszen a Qing-dinasztia idejében alapított, nyugati stílusú Beiyang hadsereg komoly elrettentő erővel bírt, tekintve, hogy kezdetben sem Sun Yatsen, sem a pár hónappal később megalapított Kuomintang (KMT) nem tudhatott nagyobb haderőt maga mögött.

A hatalom átadásával így eleinte elkerülhetővé vált a polgárháború és a külföldi hatalmak további beavatkozása is, ám Yuan Shikai diktatórikus intézkedései hamarosan további követőket hoztak a KMT számára. Yuan Shikai 1916-os halálával azonban egy relatíve kaotikus időszak köszöntött be, hiszen a központi hatalomért versengő hadurak civódásai nemcsak a nemzeti egységre, de a vasút további fejlődésére is hatással voltak.

Tovább

[Új-Zéland] – Ganz-MÁVAG motorvonatok Wellington körül

Az 1970-es években a Föld másik felére exportált, a magyar gyártó nevével fémjelzett vasúti járművek születéséről jelentős ismereteink vannak, de hogyan fogadták a „Keleti Blokk” kuriózumnak számító járművét Új-Zélandon?

A térképre pillantva bárki számára könnyen nyilvánvalóvá válhat, hogy Magyarországról nehéz Új-Zélandnál is messzebb fekvő régióba exportálni, hiszen hazánktól a Föld legmesszebb található pontja valahol a Chatham-szigetek közelében található. Hazánkhoz e ponttól alig közelebb fekszik Új-Zéland fővárosa, Wellington, mely az 1980-as évek elejétől kezdve egészen 2016-ig adott otthont a (főleg) magyar ipar termékeinek.

Az Új-Zélandon maradt Ganz-MÁVAG EMU flotta fele a wellingtoni pályaudvar egyik tárolóvágányán. A képen is látható EM1505 / ET3505 duót a Wellington Heritage Multiple Unit Preservation Trust kaparintotta meg 1 új-zélandi dollárért, ám a hírek szerint a járművet csak graffitimentesítés után lehet elszállítani a társaság maymorni telephelyére.

Az Új-Zélandon maradt Ganz-MÁVAG EMU flotta fele a wellingtoni pályaudvar egyik tárolóvágányán. A képen is látható EM1505 / ET3505 duót a Wellington Heritage Multiple Unit Preservation Trust kaparintotta meg 1 új-zélandi dollárért, ám a hírek szerint a járművet csak graffitimentesítés után lehet elszállítani a társaság maymorni telephelyére.

Az egykor a mozgalmas elővárosi ingázás elválaszthatatlan résztvevőiből napjainkra mindössze 4 kocsi (2 teljes, 2 kocsiból álló motorvonat) maradt fenn közel eredeti mivoltában, hiszen azok a járművek, melyek nem találtak gazdára Afrikában, a roncstelepen végezték, köszönhetően a bennük rejlő jelentős mennyiségű azbeszt miatt. A továbbiakban így a The New Zealand Railway Observer és a Rails magazin, valamint korabeli képek segítségével eleveníthetjük fel az egyébként relatíve sikeres motorvonat első éveinek történéseit.

Tovább