2015 óta szinte minden évben kerülök Hongkong felé egy karácsonyi bevásárlás, kínai vízum beszerzése, de akár csupán egy átszállás erejéig is, ám a kínai „különleges státusú terület” metró-, busz- és villamoshálózatának feltérképezése eddig kimaradt, noha a 2018-ban átadott hongkongi nagysebességű vasútról és a kínai vasúti határforgalomról már volt szó korábban.
2019 szeptemberében újabb lehetőségem adódott eltölteni néhány kellemes napot a városban, melyet viszonylag kötetlenül, némi városnézéssel, „vidéki” túrázással töltöttem, így a száraz számok és tények helyett (többnyire) inkább egy, a saját élményeim és a mostani hírek alapján készült beszámolónak szánom e sorokat, melynek azonban fő témája továbbra is a vasút. Ugyan Hongkong az elmúlt hetekben, hónapokban valamivel több nemzetközi médiafigyelmet kapott, szerencsémre sem könnygázzal, sem felbérelt kínai verőlegényekkel nem akadtam össze, így egy viszonylag üdítő 5 napot tudhatok magam mögött.
A jellegzetesen kínai „dzsunkák” (䑸, zōng; 戎克船, róngkè chuán) egyike, háttérben Hong Kong Island fényei.
Ha olvasóim közül valaki figyel(get)i a helyi híreket, az tudhatja, hogy nemrég a tüntetők több napra elfoglalták a hongkongi repülőteret, ellehetlenítve annak működését, melynek következtében érkező járatok tucatjait kellett átirányítani a környékbeli repterekre. Bíztam benne, hogy efféle, nagyobb volumenű megmozdulásra ezúttal nem kerül sor és végül most sem tartott sokkal tovább kijutni a reptéri buszpályaudvarhoz, bár az eseményeknek lett némi kézzelfogható vonzata is...
