A Baltikumban megejtett látogatásom 2016 februárjában sajnos rövidebbre sikerült mint terveztem, hiszen már várt a jó kis meleg, shimonoseki lakásom és a nem sokkal hidegebb munkahelyem is. Tél lévén egy viszonylag hangulatos időszakban sikerült pár napos látogatást ejteni a Baltikum és Lengyelország olyan városaiban mint Varsó, Augustów, Kaunas, Vilnius, Riga, Valga és Tallinn, ám az idő rövidsége miatt aligha bocsátkozhatok mélyebb részletekbe. Utazásomhoz ezúttal is főleg a vasutat terveztem igénybe venni, ám a három ex-szovjet ország között meglepően töredezett a vasúti közlekedés, így egy-egy, pár órás buszút is bekerült a repertoárba.

Elron ChME3T (jobbra) és GoRail TEP70 a Moszkva és Szentpétevár felé közlekedő 33/34-es számú vonat kocsijaival a tallinni pályaudvaron.

Mindig irigyeltem, hogy vannak, akik időt és pénzt nem sajnálva képesek pl. egészen Hongkongig vonatozni vagy szabadidejük mennyiségének révén megtehetik, hogy bár kicsit szárazon ugyan, de megfelelő mélységben taglalhassák egy-egy ország vasútját.

Az egészen retró és egészen modern járművek alkotta vegyes flotta igazán érdekes látványt nyújt a kötöttpályás közlekedés iránt érdeklődőknek, pl. nekem, így nem voltam rest egy kicsit utánaolvasni a helyi villamoshálózat működésének, történelmének. Az első, japánban igen népszerű lóvasút megvalósításának lehetőségét Sato Yuji, ma Hakodate egy városrészét képező Yunokawa egyik befolyásos kereskedője vetette fel 1890-ben.

Korabeli felvétel az első hakodatei lóvasútvonal 1897-es megnyitójáról. (Forrás: The Oji Blog / Hakodate City Transportation Bureau)

Az egyik fő indíték a környéken lévő melegvizes források által előidézett folyamatos nedvesség okozta probléma áthidalása volt, mely jelentősen megnehezítette a közúti utas- és teherszállítást, havas vagy jeges időben pedig különösen mély, járhatatlan sártengerré változtatta a környéket. Az ingoványos úthálózat így felettébb taszítóvá tette Yunokawa falvát a látogatók számára, így mindenképpen szükségessé vált egy új, korszerű jármű, mely személy- és aruszállítási feladatokra is alkalmas.

Odakint nagyjából 10°C, tömény szmog és prosztóság terjeng. A tízfős szobában csupán én és rögtönzött kínai szobatársam, aki éppen most kezd neki a második adag büdös tofunak és csípős levesnek, így az ételek átható illata elvegyül az ablakunk alatt dohányzó jóemberek termelte füst szagával.

Éppen Mikulás napján érkeztem meg Hongkongba (香港, xiānggǎng), ahol a előbb megkaptam a kínai vízumot mint vártam, így Kína előtt bő egy hetet sikerült itt eltöltenem. Azóta pedig már megjártam Hongkongot és Guilint (桂林, guìlín) is, most pedig éppen egy rémesen hideg changshai (长沙, chǎngshā) hostel szobájában ülve pötyögöm e sorokat.

Hong Kong Island látképe a Victoria Harbour felől nézve.

Következő, ezúttal Kínában tett látogatásom az évvégi őrületet megelőző szabadságosztásból kerekedett és ezúttal szerettem volna egy olyan helyet meglátogatni, ahol korábban még nem voltam. Ráadásul úgy értesültem, hogy Hongkong kifejezetten remek hely a karácsony előtti bevásárláshoz is és ha már oda repít a sors meg a repülőgép, miért ne kössem össze a hasznost egy kellemes kínai látogatással.

A magyar városi közlekedéssel kapcsolatos híreket hetek óta a Budapestre érkező új CAF villamosok uralják, így a legtöbb, a témával foglalkozó közösségi média enyhén túltelítetté vált a járművekről szóló képeknek, írásoknak köszönhetően. Mindeközben a távoli Tajvan szigetén szintén megvetette a lábait a spanyol gyártó, így Kaohsiung városát szintén az új, helyi körökben “Light Rail Transit”-ra (LRT) keresztelt villamos körgyűrű körüli történések tartják lázban. A Kaohsiung Mass Rapid Transit (továbbiakban KMRT) az elmúlt napokban újabb nyilvános tesztjáratokat hirdetett, melyre tömegesen jelentkeztek az érdeklődők.

A Kaohsiungi Közlekedési Vállalat egyik új, CAF Urbos 3 típusú, felsővezeték nélküli villamosa halad Lizihnei (籬仔內, lízǐnèi) és Kaisyuan Rueitian (凱旋瑞田, kǎixuán ruìtián) megállók között a jármű egyik 2015-ös nyilvános tesztnapján.

Szerencsére a megfelelően levezényelt tesztnapokat csak egy rövidebb baki zavarta meg, így a rekkenő hőség ellenére is mindenki jó kedvvel fedezhette fel a város tömegközlekedésének üdvöskéjét.

2015 tavaszán nyílt meg a nagysebességű, 250km/h üzemi sebességet lehetővé tévő pályaszakasz a Korail Gyeongbu HSR (경부고속선, gyeongbu kosokseon) vonalának 337,5. kilométere (Szöultól mérve) és Pohang között, mellyel így a Gyeongsangbuk régió déli végén élők számára közvetlenül is elérhetővé váltak a KTX (Korea Train Express) járatai, átlagosan 2 óra 30 percre csökkentve a főváros és a Pohang közötti menetidőt.

Az új szakasz emellett kicsit átrendezte a szintén errefelé húzódó Jungang (중앙선, jungang seon) és Donghae (동해선, donghae seon) vonalakat is, hiszen megszűnt a személyforgalom a Jungang vonalon található Moryang állomáson, melynek helyét, a régi Geoncheon állomással együtt, az új, összekötő szakaszon létesített, hasonló nevű állomás vette át, Pohang új állomása a külvárosba költözött, a régit pedig elbontották a helyiek legnagyobb örömére. (A linkelt vonaltérkép egyébként nem egészen pontos, mert az új szakasz a másik irányból ágazik ki.)

A Korail egy KTX járata indul Busan állomásról.

Szintén mostanában nyílt meg az Osong - Gwangju viszonylatú Honam HSR (호남고속선, honam kosokseon),Ezen alkalomból felbuzdulva ástam bele magam kicsivel mélyebben a dél-koreai nagysebességű vasúti közlekedésbe, melyről ezen bejegyzésben szeretnék egy kicsivel többet spamolni.

Dél-Korea nem tartozik a kiemelt turistacélpontok közé, legalábbis a magyarok körében biztosan nem, elég csak az Index, vonatkozó fórumát felcsapni. Ebből kifolyólag a chaebol termékeken kívül a többség nem is nagyon értesül Dél-Korea dolgairól, sőt, megkockáztatom, hogy Észak-Korea - főleg mostanában - még nagyobb médiafigyelmet kap déli társánál. A dél-koreai vasút így szintén nem kap nagy figyelmet, hiszen nincs „Hello Kitty shinkansen” vagy „Seven Stars in Kyushu” jellegű ultraszuper kirándulóvonat, mely felkeltené a laikus érdeklődését is.

Korail járművek a daegui kocsiszínben, bal oldalon egy 7300 / 7400-as sorozatú dízelmozdony (EMD GT26CW-2), melyet egy 8200-as sorozatú villamos mozdony (Siemens ES64F) követ, jobb oldalon pedig egy csoport 9000-es sorozatú RDC (Refurbished Diesel Car) dízel motorvonati kocsit láthatunk.

Az ország 2004-ben csatlakozott a nagysebességű vasutat üzemeltetők illusztris társaságához, ám azóta nemcsak a KTX, hanem a hagyományos vasút közlekedés is jelentősen átalakult a Koreai-félsziget déli végén.