A magyar városi közlekedéssel kapcsolatos híreket hetek óta a Budapestre érkező új CAF villamosok uralják, így a legtöbb, a témával foglalkozó közösségi média enyhén túltelítetté vált a járművekről szóló képeknek, írásoknak köszönhetően. Mindeközben a távoli Tajvan szigetén szintén megvetette a lábait a spanyol gyártó, így Kaohsiung városát szintén az új, helyi körökben “Light Rail Transit”-ra (LRT) keresztelt villamos körgyűrű körüli történések tartják lázban. A Kaohsiung Mass Rapid Transit (továbbiakban KMRT) az elmúlt napokban újabb nyilvános tesztjáratokat hirdetett, melyre tömegesen jelentkeztek az érdeklődők.

A Kaohsiungi Közlekedési Vállalat egyik új, CAF Urbos 3 típusú, felsővezeték nélküli villamosa halad Lizihnei (籬仔內, lízǐnèi) és Kaisyuan Rueitian (凱旋瑞田, kǎixuán ruìtián) megállók között a jármű egyik 2015-ös nyilvános tesztnapján.

Szerencsére a megfelelően levezényelt tesztnapokat csak egy rövidebb baki zavarta meg, így a rekkenő hőség ellenére is mindenki jó kedvvel fedezhette fel a város tömegközlekedésének üdvöskéjét.

Kaohsiung Tajvan déli részén található, viszonylag erős iparral rendelkező város, mely közel hárommillió embernek ad otthont. Az ország legtöbb városához hasonlóan az utcák képeit itt is a buszok és a robogók hada határozza meg, mely utóbbiak a hazai ipar erősödésével egyre inkább olcsóbbak, bárki számára hozzáférhetővé váltak, így napjainkra egy-egy tajvani háztartásban akár 2-3 darab is előfordul.

Az utakat reggel és este rendszerint ellepik a robogósok, melyek a gyakran szervezetlen forgalomirányításnak köszönhetően a kelleténél több időt is az utakon tölthetnek, különösen magas levegő- és zajszennyezést okozva ezzel. Kaohsiung levegőjének minősége egyébként is rémisztő ütemben romlott az utóbbi években, így, bár a helyzet közel sem olyan súlyos mint például időnként Pekingben vagy Delhi környékén, a helyiek mégis rendszerint maszkkal az arcuk előtt indulnak el otthonról.

Véletlenszerű tajvani városi utcakép.

A város utcáinak zsúfoltságát és a légszennyezettség csökkentését hivatott elősegíteni az az 1987-ben készült tanulmány, mely a ma is közlekedő metróhálózat kiépítésének lehetőségeit alapozta meg. Több évnyi lobbizást követően a tajvani kormány végül 1990-ben adta be a derekát és ítélt meg jelentős állami támogatást a beruházásnak, melynek részletei 1991-ben kerültek elfogadásra, ám különböző finanszírozási vitákból kifolyólag a költségvetés tényleges felosztása egészen 2000-ig váratott magára, míg a tényleges építkezés 2001 októberében kezdődött meg.

A jellemzően észak-déli és kelet-nyugat orientálással megépült vonalak a város közvetlen környékéről, illetve a Gangshan (岡山, gāngshān) és Xinzuoying (新左營, xīnzuǒyíng) állomásnál becsatlakozó TRA és THSR vonalakról, Kaohsiung és Tainan megyékből érkező utasokat juttatja el közvetlenül a város szívébe, ám a vonalaktól távolabb eső területeket csak buszra való átszállással lehet elérni, ami néha, a fentebb említett közlekedési problémák miatt gyakran túlságosan sok időt vesz igénybe, különösen csúcsidőben.

A Siemens gyártmányú Modular Metro (Mo.Mo) típusú járművek a Taipei Metro C321-es és C341-es járművei óta nem ismeretlenek Tajvanon. A Kaohsiung MRT járművei jelenleg csupán 3 kocsiból állnak, ám valamennyi állomás legfeljebb 6 kocsiból álló szerelvények befogadására is alkalmas.

A metróhálózat építésnek kezdetekor merültek fel az első, Light Rail Transit (villamoshálózat, továbbiakban LRT) megvalósítására vonatkozó ötletek. A városon belül futó LRT gyűrű a korábbi kikötői vonal megszűntetésekor felszabadult területeket kívánja hasznosítani, mely jelenleg a projekt első, 10,3 kilométeres szakaszát jelenti (a térképen C1 – C14 szakasz). Az összesen 22,14km hosszú, 1435mm nyomtávú vonal építési munkálatai 2013. nyarán kezdődtek. A vonal a legtöbb helyen még épülőfélben van, ám az átadást 2016. januárjára tervezték, ám a korábban beharangozott, első nyolc állomást érintő nyilvános tesztek elmaradásából kifolyólag vélhetően ez a dátum is csúszni fog.

Mind ez idáig összesen négy megálló készült el olyan mértékben, hogy a KMRT több nyilvános tesztelési időpontot is meghirdetett, legutóbbit éppen 2015. októberében. A rövidke szakaszon az utasok a jármű teljes valójával megismerkedhetnek, kivéve természetesen a fizetést. Apropó fizetés… A viteldíj jelenlegi állás szerint fix 30 tajvani dollár (kb. 280 forint), a tömegközlekedési kártyát használók itt is részesülnek-e az egyébként legtöbb helyen bevett, 10%-os kedvezményből. A viteldíj kiegyenlítésére vélhetően továbbra is a Kaohsiungban preferált iPass kártya lesz csak elfogadtott (a másik nagy kártyakibocsájtó az EasyCard), melyet a járművön vagy a megállóban is tudunk használni.

A KMRT villamosai Kaohsiung Exhibition Center (高雄展覽館, gāoxióng zhǎnlǎnguǎn) megállóban, háttérben a 347,5 méter magas 85 Sky Tower.

Nézzük most pedig a járműveket: A mostanra már hazánkban sem ismeretlen CAF Urbos 3 típusú villamosokból ezidáig 9-et rendelt a KMRT. Az 5 részből álló, 34 méter hosszú, 250 fő befogadására alkalmas, 70 km/h végsebességű (ám jelenleg csak 50km/h-val üzemeltethető) járműveken 4 pár ajtó található, melyek a későbbi üzem során csak gombnyomásra nyílnak. A Kaohsiungban alkalmazott járművek érdekességét a felsővezeték nélküli kivitelezés adja, mely a CAF szuperkondenzátoros ACR (Acumulador de carga rápida) gyorstöltési rendszerén nyugszik.

A KMRT egyik CAF Urbos 3 típusú járművének vezetőfülkéje.

Ez a technológia egyébként nem kifejezetten új, hiszen a CAF még a 2009-es bécsi UITP konferencián mutatta be az ACR fejlesztésének első gyümölcseit. Az ACR-ben található kondenzátorok lényege, hogy a hagyományos töltési ciklusnál jóval gyorsabban, átlagosan mindössze 30 másodperc alatt képes a rendszer feltölteni a jármű akkumulátorait, így elegendő egy-egy megállás során, a megállók tetejébe épített „felsővezetékről” feltölteni a járművet.

Az ilyen módón üzemelő villamos hatótávolsága, a beépített ACR kapacitásától függően, 1200-1400 méter, így a Kaohsiungban található villamoshálózat éppen ideális a jármű számára, hiszen két állomás között lévő legnagyobb távolság sehol nem haladja meg a 900 métert, illetve a némileg átalakuló közúti átjárókban, a vonatokhoz hasonlóan, a villamos mindig elsőbbséget fog élvezni, csökkentve így az utazás során töltött holtidőt. A járműveket ezen felül a CAF Evodrive névre keresztelt kinetikus (főleg fékezésből eredendő) energia visszatápláló rendszerrel is ellátták, így a jármű képes csekély mértékben ugyan, de fékezéskor is tölteni önmagát.

① - Cianjhen Star (前鎮之星, qiánzhèn zhī xīng) megálló. | ② - Utastér. | ③ - A fedélzeten elhelyezett kártyaolvasók egyike. |  ④ - Az ideiglenes fordító a Cruise Terminal Station (旅運中心, lǚyùn zhōngxīn) közelében. (A képekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetőek!)

A sors „kegyetlensége” okán éppen az általunk is meglátogatott tesztnap során történt, hogy a próbaszerelvény a rövidke tesztszakasz végén, az ellentétes irányba haladó vágányra váltáskor kisiklott. A járműben mindössze 27-en tartózkodtak, akik egy enyhe rázkódáson kívül semmit nem éreztek, így személyi sérülés nem történt, illetve a jármű utólagos vizsgálatát követően sem derült fény komolyabb szerkezeti sérülésre, bár a jármű kerekeit értelemszerűen megviselte a dolog.