Magyar vasútbarát körökben kutakodván gyakran futottam bele a Japánba szakadt, MÁVAG gyártmányú 375,1026-os számú mozdony hogylétét taglaló beszélgetésekbe, melyek nagyjából Rijekáig, a mozdony behajózásának színhelyéig pontosak, utána pedig mintha egy fekete lyuk lenne a jármű további sorsa. Egyesek internetes aukciós oldalakon, mások szolgálat közben is látni / hallani / tudni vélték a messzire jutott gőzöst, viszont most japán és saját forrásaimat felhasználva próbálom meg eloszlatni a „legendákat”. De miről is van szó:

A MÁV 375,1026-os számú mozdonya az Osaka prefektúrában található Kawachinagano városában. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

Gondolom mindenkit az érdekel leginkább, hogy hogyan és miért kerülhetett ez a mozdony Japánba, ám szerencsémre összefutottam azzal a személlyel is, aki a konkrét adásvételt bonyolította.

A MÁVAG 7572-es gyári számú mozdonya a sorozat egyik utolsó tagjaként, 1959.02.13-án szerezte meg a hatósági engedélyeket, ezt követően főleg Kisterenye környékén találkozhatott vele az érdeklődő egészen 1991. februrár 16-ig, a jármű selejtezésének napjáig. Ugyan a mozdony megkapta a rettegett „S” betűt, továbbra is működőképes volt, ez tette lehetővé, hogy a megvásárlását követően még ugyanebben az évben a MÁVTRANS közreműködésével saját keréken, vonatba sorozva, ún. félmelegen továbbítva juthasson el Horvátországba. A vevő kiléte ugyan továbbra ismeretlen, de azt is tudjuk, hogy a jármű 30000 német márkáért cserélt gazdát.

A relatíve jó állapotban lévő, ám az időjárás nyomait viselő mozdony a békés észak-magyarországi környezet után egy vad, tájfunokkal, földrengésekkel teli országban kénytelen tartani magát. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

Az első kép, képalírásában található térképre pillantva láthatjuk, hogy megérkezését követően nem vitték túl messzire, illetve napjainkban legalábbis nem található különösebben távol az osakai kikötőtől.

A mozdony körül keringő pletykákat követően egyébként japán blogok közt is kutakodtam egy cseppet, így találtam rá a pontos helyszínre. Magyar körökben csupán annyi volt ismert a mozdony japán helyét illetően, hogy „Osaka”, ami azért nem túl pontos, ám a japán források azt is a tudtomra hozták, hogy a Nankai vasúttársaság Koya-vonalán található Takidani megállójánál érdemes kutakodni. Nem voltam rest hát egyik forró nyári reggel útnak indulni és meglátogatni Magyarország egy kicsiny darabkáját, mely egy pachinko terem / netkávézó, egy kórház és egy autóbontó ölelésében tengeti mindennapjait. (2022 szeptemberében is kb. ugyanott, úgyhogy valaki arra jár és nagyon kíváncsi, minden további nélkül felkeresheti a jószágot, igaz, már nem olyan könnyű rálátni!)

„Idegen tollak” a 375,1026-os mozdony gőzdómján. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

Az előbbi felvezetés után a szemfülesek talán már észrevették, hogy a gőzdómon található plecsni bizony egy jóval korábbi gyártmányú járműé volt. A gyári számból könnyedén kideríthető, hogy az valójában egy MÁV 22-es (később 275-ös) sorozatú, illetve egészen pontosan a MÁV 22,034-es gőzmozdony tulajdona. A „hamis” gyári szám feltüntetésének okát viszont a mai napig nem sikerült kiderítenem, így ennek az ügynek a felgöngyölítéséhez a Ganz (vagy úgy en bloc a magyar vasutak) világában nálam jobban járatos olvasóim segítségét kérem!

A 375,1026-os gőzmozdony némileg tájidegen eleme a környéken, háttérben a takidani kórházzal. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

S, hogy miért lehetetlen, hogy a messzi földre került magyar jószág a japán síneket is koptatta? Egyrészt a shinkansenen kívüli 1435mm nyomtávú vasútvonalak kiterjedése relatíve csekély és ezek is kizárólag regionális forgalmat bonyolító magán-vasúttársaságok kezében vannak. Másrészt nem nehéz belátni, hogy egy vadidegen jármű üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges tudás és infrastruktúra is hiányzott, elég, ha csak a tüzelőanyag vagy a víz utánpótlásához szükséges berendezésekre (pl. vízdaru) gondolunk.

Perdöntő azonban az, hogy a Tetsudo Fan, japán vasútmagazin által minden évben kiadott lista szerint a járművet sem magán-, sem JR-társaság nem vette állagba 1991 és 1999 között, noha nem ez az első / egyetlen magyar gyártmányú vasúti jármű a szigetországban, hiszen az 1900-as évek elején már készültek gőzmotorkocsik az egykori Kansai Vasúttársaság (1888 - 1907) számára.