Japán, tajvani, kínai és egyéb ázsiai vasutak minden mennyiségben!

densha.blog - Vasúton Ázsiában

[Kína] - Kelet-kínai kóválygás I.

Vasúttal kapcsolatos szabadidős tevékenység Xiamen, Peking és az illusztris Langfang érintésével.

2016. május 26. - seigyo_zoufukuki

E sorok írásának kezdetén még viszonylag friss az az élmény, melyet legutóbbi kínai látogatásom hagyott bennem, így időbe telhet, mire minden gondolatomat összeszedem. Mostani utamra ezúttal egyetlen kedves barátnőm is elkísért, így a nyelvi akadályok leomlásáért cserébe számos további, kevésbé vagy éppen rendkívül idegesítő problémával kerültünk szembe a közel háromhetes túránk alatt, melyek súlyossága a még mindig nemtörődöm, igénytelen kínaiak okozta bosszúságtól kezdve a fogászati kezelésen át az elhagyott bankkártyáig terjed.

China Railways HXD3C sorozatú mozdony halad vonatával Xiamen közelében.

China Railways HXD3C sorozatú mozdony halad vonatával Xiamen közelében.

Bővelkedtünk hát negatív élményekben, azonban szerencsére mindezt leküzdve, békés otthonomban, VPN mentes Google és Facebook mellett kezdhetek neki a történetnek, mely ezúttal is a vasúti közlekedésre fekteti a hangsúlyt.

Korábban még Hongkongban igényeltem kétszeri belépésre jogosító kínai vízumot, melynek érvényességi ideje azonban vészesen fogyott, így az elkövetkező második japán gigaünnepet, a Golden Weeket (ゴールデンウィーク) ezúttal Kínában, és pár nap erejéig Tajvanon töltöttem. Anyósomék meglátogatását és hogylétüknek megtudakozódását követően április 29-én feszültünk neki a nagy útnak a taichungi repülőtérről. Itt rögtön szeretnék szót ejteni egy nagyon kellemes tajvani fejlesztésről, az automatából megváltható repülőjegyekről.

A Tajvanon is elterjedt „convenience store”-ok (pl. 7-Eleven, FamilyMart, OK Mart stb.) többségében megtalálható multifunkciós automaták segítségével akár már aznapra is foglalhatunk belföldi repülőjegyeket az országban üzemelő valamennyi légitársaság (UNI Air, Mandarin Airlines, TransAsia stb.) járataira. Ezen automaták egyetlen hátránya, hogy egyelőre rendkívül minimális az angol nyelven is megjelenő tartalom, így a jegyek megváltásához némi kínai nyelvismeret vagy egy helybéli asszisztálása válhat szükségessé.

A Kínában megtett vonatos túra útvonaltérképe. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

A Kínában megtett vonatos túra útvonaltérképe. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

Szerencsére a belföldi jegyek többsége meglehetősen olcsó, akár 1500-2000 TWD (12800 – 17000 forint) körül is megcsíphetünk egy útra szóló jegyeket, így vígan repkedhetünk a tajvani „fősziget” és azt körülvevő megannyi kisebb sziget (Kinmen, Penghu, Matsu (Lienchiang) stb.) között.

Korábban már utaztunk Taichung és Kinmen között az UNI Air járatain, azonban most a Mandarin Airlines kínálatában az egészen olcsó, 1600 TWD (kb. 13600 forint) körüli jegyeket választottuk, így kedves kis Embraer gépünk valamivel kevesebb, mint 50 perc alatt gyűrte le a nagyjából 230km-es távot Taichung és Kinmen között.

Mandarin Airlines Embraer ERJ-190 (B-16823) Kinmen – Shang Yi (KNH) repülőtéren.

Mandarin Airlines Embraer ERJ-190 (B-16823) Kinmen – Shang Yi (KNH) repülőtéren.

Kinmen ma kapuként szolgál a Xiamen (厦门) és Tajvan között közlekedő embereknek, hiszen a népszerű kompjáratok jelentős személy- és teherforgalmat bonyolítanak, köszönhetően a két régió viszonylagos földrajzi közelségének, így egy-egy járat mindössze 30-40 perc alatt átszeli a Weitou-öblöt. A komp és a repülő kapcsán érdemes megemlíteni, hogy léteznek különféle utazási csomagok, melyek egyben tartalmazzák a tajvani fősziget nagyvárosai (Taipei, Taichung, Kaohsiung stb.) és a Kinmen közötti repülőjegyet, a transzfert a kinmeni repülőtér és a kompkikötő között valamint a kompjegyet. Ezek a pakkok azonban nem feltétlen kifizetődőek, hiszen általában 3500 TWD / 750 RMB (kb. 32380 forint) közötti árakon szokták osztogatni őket, ám, például esetünkben is, az 1600 TWD-os repülőjegy mellé betársult, fejenként 150 TWD-os taxi (kb. 1390 forint) és a 750 TWD-os (kb. 6940 forint) kompjegy is közel 1000 TWD-ral (kb. 9250 forint) maradt alatta a csomagban árult, egyébként semmilyen extra szolgáltatást (pl. topless pincérnők a transzferbuszon) nem tartalmazó árnak.

Érdemes lehet hát rászánni az időt, hogy, amennyiben nem közvetlenül Xiamenbe repülünk, összevadásszuk magunknak a legkedvezőbb ajánlatokat és ne bízzuk magunkat az utazási irodák és a légitársaságok által erősen promotált utazási csomagokra. Amennyiben azonban bármilyen okból kifolyólag nem sikerül tűrhető árú repülőjegyet szereznünk, úgy pl. a Taiwandao oldalán bármikor keríthetünk magunknak egy szimpatikus opciót.

A Xiamen és Kinmen között közlekedő komp menetjegye.

A Xiamen és Kinmen között közlekedő komp menetjegye.

Maga a komp egyébként rendkívül puritán, a nemzetközi repülőgépes utazásra mindössze a határellenőrzés és az utasok átvilágítása emlékeztet, azonban például a kompon az utasok belátásuk szerint foglalhatnak ülőhelyet. Kinment és Tajvant magunk mögött hagyva, közel negyed óra hajózás után pillantottuk meg Xiamen lakótornyait, kicsivel később pedig már a kereskedelmi mennyiségű szárított shiitake gombás doboz között cikázva kerestük utunkat a fény felé.

Xiamen

 

Kína ezen déli része késő tavasszal rendszeresen válik kisebb-nagyobb esők áldozatává, így érkezésünkkor sem volt ez másképp. A felhős, álmos időben szerettük volna kicsit kiheverni a korai kelés fáradalmait, ám a hotelünkhöz érve a recepciós tájékoztatott, hogy „ritkán nézik a Booking.com-ról érkező foglalásokat, így nem készítettek elő szobát számunkra”. Nosza, asszony egy gyors szóváltást követően hamar ráncbaszedte a hanyag kínai munkaerőt, így kicsivel később már egy enyhén dohos, ámde egy remek ingyenes VoD TV-vel felszerelt szobában tervezhettük utunk következő szakaszait.

Xiamen városának részlete.

Xiamen városának részlete.

A helyi, viszonylag hatékony térképalkalmazás, a Baidu segítségével előzőleg felderítettem néhány, fotózásra esetlegesen igénybe vehető helyet, így másnap kora reggel már úton voltam az első szimpatikus felüljáró felé, hogy a Xiamen állomás felé érkező gördülőállományt megörökítsem. Bár a remek napállás-kalkulátor, a Suncalc.net segítségével korábban belőtt pozíciók a felhős idő miatt okafogyottá váltak, mégis sikerült néhány szalonképes képet készítenem.

Ezen képek első alanya egy, a Bombardier és a Sifang által kifejlesztett, eredetileg 250km/h végsebességre tervezett ámde végül 220km/h-val sorozatgyártásba kerülő, 5M3T hajtáskonfigurációjú CRH1A volt, melynek tagjai a régióban egy „közepes hatótávú” EMU-ként teljesítenek szolgálatot a Xiamen – Fuzhou (福州) / Nanchang (南昌) / Shenzhen (深圳) útvonalon. A 8 kocsiból álló, étkezőkocsit és első osztályt (一等座, yīděng zuò) is tartalmazó járművek névleges teljesítménye 5300kW, maximális tengelyterhelésük 16 tonna, mely az acél felépítményű járművek esetében nem kirívóan magas, bár hozzá kell tenni, hogy egy 2006-os gyártmányban az acél kocsiszekrény nem számít kifejezetten korszerű megoldásnak. (Példának okáért Japánban az utolsó acél felépítménnyel rendelkező shinkansen, az azóta a forgalomból is kivont E1-es sorozat gyártását 1995-ben fejezték be.)

Az első, CRH1A-1001 pályaszámú jármű 2006. augusztus 30-án gördült ki a Sifang Qingdaoban (青岛) működő üzeméből, majd félévnyi tesztelés után 2007. február 1-jén állt forgalomba a Guangzhou (广州) és Shenzhen között húzodó Guangshen (广深铁路) vonalon. Az első, 40 járműből álló flotta utolsó darabja 2009. októberében állt forgalomba Chengdu (成都) telephellyel. A második eresztés CRH1A csekély változtatásokon esett át az elődhöz képest, így például az üzemi sebesség végre elérte az eredetileg megálmodott 250km/h-ás végsebességet illetve az egyes osztályokon lecsökkentették az ülésszámot, több helyet hagyva így az utasoknak mind az első mind a másodosztályon.

China Railways CRH1A sorozatú EMU indul Xiamenből.

China Railways CRH1A sorozatú EMU indul Xiamenből.

Xiamen népszerűbb helyei közt egy igen érdekes, félig-meddig kötöttpályás közlekedési eszköznek mondható, ún. BRT (bus rapid transit) hálózaton lehet eljutni, azonban a metró építése, számos további kínai nagyvároshoz hasonlóan, folyamatban van, így 2017-től már az utasok is igénybe vehetik a Xiamen Metro első két vonalát. A metró megépülésének késedelmét egyébként egy viszonylag gyakran változó kormányrendelet okozza, mely előírja, hogy az egyes városok mekkora lélekszám felett igényelhetnek állami támogatást a metró megépítéséhez. Ez a szám azonban, a zsúfoltság növekedésének ütemével nem mindig azonos mértékben ugyan, de folyamatosan csökken, így 2016-tól a korábbi 3 millió helyett immáron 1,5 milliós lélekszám mellett is lehet pályázni az állami támogatásért. Természetesen akadnak települések, melyek jóval a mostani 3 milliós lakosság alatt is rendelkeznek már metróval, így például a Budapestnél valamivel kisebb Suzhou (苏州) városa 2 metróvonalat is üzemeltet és további 4 építését tervezik a jövőben.

De vissza Xiamen-be… Érdekes módon a BRT olcsóbb mint a hagyományos busz, hiszen előbbi 0,5 yüanba, míg utóbbi 1 egész Mao Ce-tung-ba kerül az utazónak. Korábban csak Taichungban figyeltem meg valamiféle BRT-szerű buszhálózatot, mely azonban számos helyen külön buszsáv nélkül, az autókkal együtt halad. A xiameni BRT viszont teljes egészében emelt pályán (!) halad.

A Xiamenben üzemelő BRT egyik járműve. Jól látható, hogy az úttesten a buszon kívül semmilyen más jármű nem bukkan fel.

A Xiamenben üzemelő BRT egyik járműve. Jól látható, hogy az úttesten a buszon kívül semmilyen más jármű nem bukkan fel.

Utazásunk első vonatos élménye a Xiamen és Peking között közlekedő Z308-as vonatszámú járathoz köthető, mely talán a legkényelmesebbnek és különösebb türhőségtől is mentesnek bizonyult. A szerelvény a korábban már bemutatott, Hung Hom (红磡) – Shanghai (上海) viszonylatú Z98/99-es járathoz hasonlóan RW25T, YW25T, YZ25T, CA25T és XL25T sorozatú kocsikat tartalmazott. A 25T sorozat manapság az egyik legelterjedtebb és egyben legjobban felszerelt típus a kínai személykocsi gördülőállományban. A 2003 óta gyártásban lévő, a kínai kormányzat által tervezett vasúti sebességnövelési program (中国铁路大提速, zhōngguó tiělù dàtísù) 5. fázisában az SNCB I11-es sorozatból kialakított kocsikkal a „Z” (直达, zhídá) jelzésű, szinte minden esetben éjszakai járatként közlekedő vonatokban találkozhatunk.

China Railways 25T sorozatú személykocsi. A 25,5m hosszú, 3,105m széles, 4,433m magas, legfeljebb 160km/h-val továbbítható kocsik 2004 óta állnak sorozatgyártásban, melyért a CRRC Sifang, a CRRC Nanjing Puzhen, a CRRC Tangshan, a CRRC Changchun és a Bombardier-Sifang felel. Hasonló, ám hermetikusan zárt, oxigénfejlesztőkkel is ellátott változatokat találhatunk a Lhasa felé közlekedő járatokban.

China Railways 25T sorozatú személykocsi. A 25,5m hosszú, 3,105m széles, 4,433m magas, legfeljebb 160km/h-val továbbítható kocsik 2004 óta állnak sorozatgyártásban, melyért a CRRC Sifang, a CRRC Nanjing Puzhen, a CRRC Tangshan, a CRRC Changchun és a Bombardier-Sifang felel. Hasonló, ám hermetikusan zárt, oxigénfejlesztőkkel is ellátott változatokat találhatunk a Lhasa felé közlekedő járatokban.

A legfeljebb 160km/h-val továbbítható (ám 180km/h-ra tervezett) kocsik 118 másodosztályú üléssel vagy 66 másodosztályú fekvőhellyel vagy 36 első osztályú hálóhellyel rendelkeznek. A kocsik különlegesen magas üzemi igényekre lettek kialakítva, így a kormányzati követelményeknek megfelelően akár 20 óra folyamatos, 160km/h-s sebességet is bírniuk kell bármilyen üzemi jellegű (pl. víz utántöltése) megállás nélkül. A kocsikkal kétféle színtervben is találkozhatunk, így a hagyományos fehér alapon kék sávos változattal pl. a Kowloon Through Train-ekben, míg a BSP (Bombardier – Sifang) által továbbfejlesztett változatok olívzöld alapon sárga sávval a korábban is említett belföldi, „Z” jelzésű vonatokban figyelhetőek meg.

China Railways YW25T sorozatú, másodosztályú fekvőhelyeket tartalmazó személykocsi utastere.

China Railways YW25T sorozatú, másodosztályú fekvőhelyeket tartalmazó személykocsi utastere.

Az YW (硬卧, yìngwò) jelzésű fekvőhelyes kocsikban a 2 x 3 ágyat tartalmazó fülkékben ágyankénti LED olvasólámpát, fogast, a közlekedő felett elhelyezett, némi mászás után vagy a legfelső ágyról elérhető csomagteret, főleg az alsóbb ágy lakói által használt asztalkát és forró vizes kannát találunk. Az este 10 körüli takarodót megelőzően bentót és frissítőket, gyümölcsöket áruló hölgyek-urak suhannak végig a gyanútlan utasok sorai között, így akik hozzánk hasonlóan lusták elmenni a 16. kocsiból a 8. kocsiban található étkezőig, annak sem kell éhen maradnia.

Kissé krematóriumi csirkecomb és különböző szószok, zöldségek, a Kínai Vasúttársaság által üzemeltett éjszakai vonatok ételkínálatában potom 40 yüanért (kb. 1650 forint).

Kissé krematóriumi csirkecomb és különböző szószok, zöldségek, a Kínai Vasúttársaság által üzemeltett éjszakai vonatok ételkínálatában potom 40 yüanért (kb. 1650 forint).

Megfelelő mennyiségű evés-ivást és alvást követően végül, közel 18 és fél óra és 2200 kilométernyi suhanást követően értük el pekingi végállomásunkat. A délelőtti Nap ezen a környéken már szerencsére itt-ott kikandikált a felhők mögül, így lehetőségem volt meglepődni, hogy a levegő viszonylag tisztának tűnt, nyoma sem volt a télen beharangozott, szmogködös tájnak. Peking – Nyugati pályaudvarra (北京西, běijīngxī) begördülve ismét kezdetét vehette az élet-halál harc az állomásról való kijutásért, mely a metróhoz vezető folyosón eszkalálódott. Zoét ráállítottam, hogy ugyan szerezzünk már be egy helyi tömegközlekedési kártyát, hogy ne kelljen minden egyes metróhasználat előtt a megbízhatatlan automaták előtt sorakozni, így a kártyaárusító bódé előtti csekély dulakodást követően végre kezünkben tarthattuk a kedves kis kék színű kártyáinkat.

Peking - Langfang

 

Másnap reggel - Xiamenhez hasonlóan - szundikáló asszonyomat hátrahagyva, indultam el a Jingjinjiről és az ultraszupermodern új pekingi repülőtérről, a Daxing nemzetközi repülőtérről híres Langfang (廊坊, lángfāng) városa felé, hogy újabb tapasztalatokat szerezzek a kínaiak által isteni magasságokba dicsőített nagysebességű vasúti hálózat és gördülőállomány egy kicsiny szeletéről. Utam megvalósításában egy, a Peking – Déli pályaudvarról (北京南, běijīngnán) induló G263-as vonatszámú CRH380BL volt segítségemre, melyen ezúttal első osztályon töltöttem el a mintegy 25 perces utat. A CRH380BL a Siemens Velaro vonatcsaládból kialakított CRH3, később CRH380B néven futó sorozat kibővített, 16 kocsiból álló járművei 2011. január 13-tól kezdve folyamatosan álltak forgalomba a legzsúfoltabb Peking, Shanghai, Guangzhou és Wuhan (武汉, wǔhàn) közötti vasútvonalakon.

A langfangi utam lebonyolításában segédkező CRH380BL Peking - Déli pályaudvaron.

A langfangi utam lebonyolításában segédkező CRH380BL Peking - Déli pályaudvaron.

Érdekesség, hogy a csupán sztereotípiaként emlegetett kínai ködösítési hullám, miszerint a kínai gyártók számos nagysebességű járművet vagy annak részleteit egyszerűen lemásoltak és teljes egészében hazai fejlesztésként kommunikálták a hazai közönség (és esetenként a külföldi vevő) felé, a Kawasakitól, technológiai transzfer keretében átvett, később perré alakult CRH2-es sorozat után sem hagyott alább.

2004-ben a CSR Sifang és a Kawasaki Rolling Stock Ltd. között létrejött technológiai transzfer keretében a japán gyártó eleinte járműveket, később a kínai gyártás megindításához szükséges technológiát is szolgáltatta, szigorú szabadalmi megkötések mellett. 2010-ben robbant ki az a botrány, melyben a Kawasaki a szabadalmak megsértéséért perbe fogta a kínai gyártót, hiszen az többek közt külföldön próbálta értékesíteni a japán féltől átvett technológiát és járműveket, melyre semmilyen felhatalmazása nem volt. Természetesen a Sifang és a kínai kormányzat visszautasította a vádakat, mondván Kína kizárólag a saját innovációit kívánja külföldön is terjeszteni.

Bár az első 100 legyártott jármű valóban hazai üzemekből került ki (A 16 részes EMU-kból 70 darab a Tangshan Railway Vehicle Manufacturing Co., míg 30 darab a Changchun Railway Vehicles Manufacturing Co. gyáraiban került összeszerelésre.), a kínai kormányzat a Siemens teljes kihagyásával, „hazai vasúti áttörésként” adta nyilvánosságra a járművek legyártásának hírét. A Siemens azonban később ezt többek közt a német Handelsblatt c. napilapnak is cáfolta, tagadván a technológia eladásáról szóló pletykákat. A konfliktusnak végül a kínai fél álláspontjának változása vetett véget, ám források szerint, nem a Siemens az első olyan európai befektető, akikkel eljátssza ezt a kínai megrendelő.

China Railways CRH380BL nagysebességű EMU első osztályú utastere.

China Railways CRH380BL nagysebességű EMU első osztályú utastere.

A 380km/h üzemi sebességre tervezett, ám erre alkalmas pálya híján legfeljebb 350km/h-val közlekedő, 8M8T hajtáskonfigurációjú motorvonatok utaskapacitása, a járműveken kialakított business- vagy komfort-osztály méretétől függően 1005-1015 fő. Ellentétben korábbi, a kínai nagysebességű vonatokkal megtett utazásaimmal, ezúttal nem volt zsúfoltság, melynek következtében az utasteret nem blokkolták nagy, csempészárus zsákok, azt nem hatotta át semmilyen kínai medicina émelyítő szaga sem.

Így végül családias hangulatban, 5-6 fővel az első osztályon gurultunk ki Langfang felé, s mire a kis ajándék vizemet és nasipakkomat is megkaptam, már meg is érkeztem célomhoz.

16 részes, China Railways CRH380BL kanyarodik (ívelődik?) be Peking – Déli pályaudvarra.

16 részes, China Railways CRH380BL kanyarodik (ívelődik?) be Peking – Déli pályaudvarra.

A rövid menetidő alatt egyik kedves utastársam felvilágosított, hogy Langfang környéke igen alkalmas túrázáshoz, az gyakorlatilag tömve van szebbnél szebb látnivalókkal. Sajnos ezen állítás igazságtartalmáról nem tudtam meggyőződni, de annyi bizonyos, hogy maga Langfang városa több mint gusztustalan.

A helyenként egy indiai bodegavárosra emlékeztető környék, az öblös kráterekkel és szeméttel tarkított utak és az azokra kihányt, a forróságban oszladozó komposzt bűzével keveredő májusi szél kellemetlen módon ingerelte érzékeimet. A bóvli vagy hamis árukkal és pornóújságokkal csencselő árusok árgus tekintetével kísérve vágtam át az állomás északkeleti parkolóján, hogy egy közeli hídról gyönyörködjem ki magam az elhaladó vasúti csodákban. Pechemre a hídon éppen festési munkálatokat végeztek, így csupán egy rövid ideig volt lehetőségem, az egyébként annyira mégsem remek kilátást élvezni. Egyetlen érdemi képemet végül csak ez a szegény HXD3B jelentette, mely csendesen suhant el kokszos vonatával Langfang lakótornyainak tövében.

China Railway HXD3B halad tehervonatával Langfang állomás közelében. Az 500 tagú HXD3B sorozat a Bombardier és a CNR Dalian közreműködésével került a kínai vaspályákra, így a járművek az LKAB IORE és a Bombadier Traxx 2 mechanikai és villamos tulajdonságait is magukon hordozzák.

China Railway HXD3B halad tehervonatával Langfang állomás közelében. Az 500 tagú HXD3B sorozat a Bombardier és a CNR Dalian közreműködésével került a kínai vaspályákra, így a járművek az LKAB IORE és a Bombadier Traxx 2 mechanikai és villamos tulajdonságait is magukon hordozzák.

Mivel sem a kiszemelt fotóhely, sem a város nem bizonyult csábítónak, így korábbi terveimmel ellentétben jópár órával korábban elindultam vissza Pekingbe. Langfang egyébként kifejezetten érdekes módon „esett áldozatul” a nagysebességű vasút építési láznak, hiszen míg más városokban a különböző égtájakról elnevezett, általában a település kevésbé központi részein elhelyezkedő nagysebességű vasúti pályaudvarok távol esnek egymástól, addig itt nemes egyszerűséggel két külön nevet adtak a nagysebességű (Langfang) és a hagyományos (Langfang – Északi, 廊坊北站) vasutat kiszolgáló állomásnak. A két állomás gyakorlatilag egymással szemben helyezkedik el, így érthetetlen számomra, hogy sok más várossal ellentétben ezúttal miért nem alakítottak ki egy közös pályaudvart.

Langfang állomásainak elhelyezkedése.

Langfang állomásainak elhelyezkedése.

Langfang állomáson, rövid informálódás után begyűjtöttem a Peking felé tartó jegyet, s ezúttal nem sajnáltam kiadni 84,5 yüant (kb. 3480 forint) egy „business class” helyért. Korábban már láttam képeket a nagyszerű, akár teljesen fekvő pozícióba nyitható nagyméretű ülésekről, melyekhez olvasólámpa, párna, takaró és papucs is tartozik, így izgatottan sorakoztam fel az vonat első kocsijához.

A China Railways CRH380 sorozatú vonatokon található „business class” ülések különböző állásai.

A China Railways CRH380 sorozatú vonatokon található „business class” ülések különböző állásai.

Nem feltétlen butaság a dönthető ülés és az egyéb kényelmi felszerelés, hiszen például ha valaki megteheti, hogy a Harbin – Wuhan távolságot, mely menetidőben 12 óra és 45 percet jelent, ezen az osztályon utazza le, akkor a potom 3170 yüanos (közel 130490 forint), a legkényelmesebb éjszakai vonat viteldíjának közel 4 és félszereséért, értelemszerűen el fogja várni az efféle kényelmet. Az ülések kialakítására tehát nem lehet panasz. A személyzet ezen felül frissítőket és az első osztálynál már említett rágcsálnivalókat, illetve a hosszabb távon utazóknak térítésmentes bentót oszt ki, mely viszonylag szerény szolgáltatás ahhoz képest, hogy a JR East „GranClassosztályain étlapról lehet választani s az ételhez bor vagy pezsgő, illetve édesség is jár. Szerettem volna megvizsgálni a sokszor említett, egyes ICE járatokon is előforduló frontális kilátást, mely a mozdonyvezető mögött elhelyezett üvegfalon keresztül valósul meg. Olvastam az egyik kínai utazási iroda promó szövegét, miszerint:

„A vezetőfülkét és az utasteret elválasztó tejüveg gombnyomásra átlászóvá válik, kiváló kilátást biztosítva a (motorvonat-)vezető munkájára és a vasúti pályára.”

Na, most itt ennek a leírásnak a „gombnyomásra megjelenő tejüveg” változata realizálódott, de az is lehet, hogy én értelmeztem rosszul és csak a vonat végén lévő vezetőállásnál valósul meg a kilátás. Ezt az tüneményt már anno az ICE-nél is hiányoltam, akkor másodosztályon, most a luxusszuper osztályon sem sikerült megfigyelnem…

A China Railways CRH380 sorozatú vonatokon található „business class” utastér.

A China Railways CRH380 sorozatú vonatokon található „business class” utastér.

A nagyfokú hasonlóság az egyes CRH380-as sorozatok belső kialakításában ne zavarjon meg senkit, lényegében ugyanazokról a konstrukciókról van szó, aerodinamikailag némileg átalakított vezérlőkocsikkal. Ez alól az egyetlen kivétel a CRH380A(L), melyet, az idegen technológiákat elűzendő, teljes egészében kínai gyártmányú alkatrészekből állítottak össze. A hazai beszállítók támogatása valóban fontos és dicséretes, azonban kérdéseket vet fel, hogy a CRH380A sorozat (2010-) után bő egy évvel (2011-2013) gyártásba kerülő CRH380C típusokba mégis miért kerültek ismét az ősellenség Hitachi villamos berendezései.

CRH380A indul Peking – Déli pályaudvarról Hefei (合肥) felé.

CRH380A indul Peking – Déli pályaudvarról Hefei (合肥) felé.

Pekingbe visszatérve még hátravolt némi vasútimúzeum-látogatás, melyből Pekingben egyébként mindjárt két ilyen jellegű intézmény is akad, egyik egészen közel a Tiennanmen térhez, míg a másik a belvárosból legalább háromnegyed óra metrózás és buszozás után érhető el. Minderről a túra második részében lehet bővebben olvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://densha.blog.hu/api/trackback/id/tr2514371461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása