Korábban már napvilágot látott a tajvani nemzeti vasúttársaság (Taiwan Railway Adminsitration, TRA) grandiózus terve, melynek keretén belül több száz jármű érkezhet 2025-ig, leváltva a gyakran több évtizedes gördülőállományt a sziget valamennyi régiójában. A fejlesztések azonban addig sem maradhatnak el, így Tajvan 2019-ben is szolgálat néhány érdekességet a vasútbarátoknak és az átmatricázott mozdonyok iránt kevesebb érdeklődést mutató, laikus utazóközönség számára egyaránt.

A tengerparti és hegyi vonalat összekötő, mindössze 2,1km hosszú Chengzhui vonal nevének felét adó Chenggong állomás felvételi épülete. Érdekesség, hogy „chenggong” (成功, chénggōng) kínaiul „sikert” jelent.

Jelen bemutatóban így terítékre kerül a TRA és a japán Nankai vasúttársaság közötti együttműködést hirdető „Tajvan – Japán Barátság” mozdonyok egyike, a szintén japán ihletésű, „Shinano” színvilágú elővárosi vonat, az egyik legújabb iPass közlekedési kártya, a TRA egyik alvállalkozója, a járművek átalakításával foglalkozó Shijia Xingye, és a kétvágányúsodó Chengzhui vonal.

Újabb kapcsolat japán és tajvani vasúttársaságok között

A JR Shikoku, a Keikyu és mások révén már nem ismeretlenek a TRA és egyes japán vasúttársaságok közötti együttműködések, ám 2018 végén egy újabb efféle megállapodásnak lehettünk szemtanúi a Kansai-régióban működő Nankai és a Nagano prefektúrában található Shinano Railway közreműködésében.

A TRA és a Nankai Electric Railway Co. által tető alá hozott egyezményt hirdető „Tajvan – Japán Barátság” színtervű TRA E200-as sorozat (GE E42C) robog sebesvonatával Dadu és Zhuifen állomások között.

A Nankainak egyébként nem ez az első ilyen jellegű megállapodása tajvani vasúttársaságokkal, hiszen 2018-ban már volt egy, kedvezményes jegyeket tartalmazó csomagja a Taoyuan Metroval közösen, melyben e társaságok kombinált jegyeket kínáltak a Kansai és a Taoyuan reptérre/-ről utazóknak. Természetesen itt sem a kedvezmények, sokkal inkább a jegyek korlátozott számának, egyedi kialakításának volt köszönhető a siker.

A másik, ugyancsak kedvezményes, kombinált jegyeket kínáló megállapodást a Shinano Railway-jel együtt hívta életre a TRA, melyhez természetesen ezúttal is dukált a társvasút színvilágát hordozó jármű megalkotása, így a TRA egy 500-as sorozatú, a Shinano Railway pedig egy 115-ös sorozatú motorvonatát alakította át, utóbbiaknak a TRA „nagyöreg” gyorsvonati motorvonat sorozata, a 100-as sorozat állt modellt.

A Shinano Railway színvilágát hordozó egyik TRA EMU500-as sorozatú motorvonat halad Dadu és Zhuifen között.

Az átmatricázások mellett azonban a TRA és a Shinano Railway is nyújt némi kedvezményt egyik vagy másik vasúttársaság menetjegyeinek bemutatásakor. Példának okáért, ha japán turistánk a Tajvanon megváltott „Jiji vonal napijegyét”, vagy bármely, a viszonylatban Hualient is tartalmazó menetjegyét bemutatja a Shinano vasúttársaság meghatározott állomásain, akkor egy ingyenes, kétnapos bérlet lesz a jutalma, mely felnőtteknek egyébként 2000 yenbe kerül (kb. 5250 forint) és japán állampolgároknak nem is hozzáférhető.

A Taoyuan Metro második éve

Idén (2019) ünnepelte megnyitásának második évfordulóját az elképesztően sokáig épülő Taoyuan Metro első vonala, mely Taipei és Zhongli belvárosait köti össze a Taoyuan nemzetközi repülőtér érintésével. Az alkalmat ünneplendő, a Taoyuan Metro egy különleges, mindössze 3500 példányban kibocsájtott közlekedési „kártyát” dobott piacra az egyik legnagyobb tajvani kártyaforgalmazó, az iPass közreműködésével.

A kétféle kártya a Taoyuan Metro 1000-es és 2000-es sorozatú járműveiből merít ihletet, előbbi ugye a minden megállót érintő „Commuter”, utóbbi a fontosabb csomópontokat érintő „Express” járatokat szolgálja ki.

A „kártyák” 2019 februári értékesítésének megnyitásakor számítani lehetett rá, hogy az egyenként 400 tajvani dollárt (kb. 3730 forint) kóstáló példányok rövid időn belül gazdára találnak, s később többszörös áron bukkanjanak fel különféle aukciós weboldalakon.

Persze azoknak sem kell búsulni, akik ezúttal lemaradtak e különlegességekről, hiszen a két legnagyobb kártyakibocsájtó, az EasyCard és az iPass, valamint az iCash és a HappyCash a hagyományos kártyákon továbbra is végtelen számú grafikával várja az érdeklődőket.

Az elérhető EasyCard és iPass közlekedési kártyák egy töredéke.

Természetesen ha valakinek csak a Taoyuan Metro és az iPass által közösen kiadott két kártya hiányzik a gyűjteményéből, az az említett, leleményes „kereskedőknek” köszönhetően a hivatalos forgalmazást követően is hozzájuthat ezekhez, bár adott esetben jóval a „nagyker” ár fölött.

A Shijia Xingye berkeiben

A kor követelméneinek megfelelő kialakítású magasperonok elterjedésével egy viszonylag kellemetlen probléma is felütötte a fejét, nevezetesen, hogy számos, még a 20. század végén készült jármű ajtaja alkalmatlan, vagy legalábbis balesetveszélyes az újfajta peronokról történő beszállás esetén.

Ennek oka, hogy a régebbi, alacsonyabb peronokhoz igazodó lépcsők egy relatíve nagy, 20-30cm-es hézagot alakítottak ki az újépítésű peronok mellett, megnehezítve a mozgássérültek és az egészséges utasok fel- és leszállását egyaránt. Mivel az új gyorsvonati járművekre még várni kell pár évet, ismét színre került a TRA gördülőállományának átalakításáért felelős (egyik) alvállalkozó, a taichungi Dadu állomás közelében található Shijia Xingye.

A Shijia Xingye dadui telephelye.

Az E1000-es sorozatú, Hyundai-Rotem és UCW gyártmányú járművek átalakítása így ezúttal is a Shijia XIngye üzemében készült, ahol korábban már több elővárosi vonat utastere is megújult.

Tajvanon viszonylag ritka látvány 1067mm-en a „privát” vasúti jármű (értsd: nem TRA), ám egyik Dadu környéki kóválygásom alkalmával ezúttal a Shijia Xingye egyik saját mozdonyába is belefutottam, amint az egy elkészült E1000-es sorozatú vonat néhány kocsiját állította össze a dadui „pályaudvaron”.

A kis, mindössze 35km/h végsebességű, 1985-ös, Thomas Hill gyártmányú mozdony eredetileg még a Shenao erőműnél teljesített szolgálatot Tajvan északi részén, míg az azt kiszolgáló vasúti összeköttetést meg nem szüntették. (E vonal egyébként Ruifang és Badouzi között továbbra is bejárható, a megszűnt szakasz egy részén pedig az Old Mountain Line Railbike-hoz hasonló „bicikikkel” szórakoztatják a népet.)

Bal oldalon néhány, átalakításon átesett E1000-es sorozatú gyorsvonati kocsi, bal oldalon pedig a Shijia Xingye Thomas Hill gyártmányú dízelmozdonya.

A vasúti kiszolgáls megszűnését követően az erőmű mozdonyai Tajvan különböző vidékeire költöztek, kisebb-nagyobb átalakítást, korszerűsítést követően pedig különféle privát cégeknél leltek új otthonra.

Alakul a taichungi vasúti körgyűrű is

A 2018-as taichungi önkormányzati választások ugyan nem tettek jót a projektnek, valami azonban mégis megmozdult egy, a Taichung környéki agglomerációt egyetlen vasúti körgyűrűre felfűző beruházás háza táján, hiszen hamarosan átadásra kerül a hegyi és tengerparti vonalakat összekötő Chengzhui vonal második vágánya is.

Taichung jelenlegi és tervezett kötöttpályás beruházásai. (Forrás: CNA)

Jelenlegi felállás szerint ugyanis a taichungi agglomerációban közlekedő elővárosi vonatok csak dél felé kerülve érhetik el a tengerparti vagy a hegyi vonalat, értelemszerűen jelentős időtöbbletet okozva e két vonal között közlekedők számára. Pillanatnyilag így pl. aki Houli és Dajia között utazna vasúton, annak mindenképpen kerülnie kell Chenggong felé, így az egymástól mindössze néhány kilométerre fekvő állomás között a menetidő akár a másfél órát is elérheti. Busszal szintén szegényes a kínálat e két régió között.

Nem beszélhetnénk persze Tajvanról, ha egyről a kettőre menne a tervezés, engedélyeztetés, kivitelezés stb., hiszen 2018-ban a fenti térképen látható, Dajia – Houli vonalat erősen támogató Lin Jia-long, Taichung volt polgármestere elbukta az önkormányzati választásokat, utódja, Lu Xiu-yan viszont nem gondolta különösebben fontosnak a vonal megvalósítását, így a taichungi vasúti körgyűrű per pillanat csak délen bővül.

Munkások az épülő Chengzhui vonalon, illetve az alakot öltött második vágány. A kis képeken a leharcoltabb, barna zúzottkővel ellátott vágányok Changhua és a sziget déli része felé húzódnak, a közvetlenül az erdő mellett húzódó vonal pedig a jelenleg üzemelő, egyvágányú Chenzhui vonal. (A kisebb képekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetőek!)

Érdekesség viszont, hogy időközben Lin Jia-lung lett a tajvani közlekedési miniszter, így ilyen módon napirenden maradhatott a Dajia – Houli vonal építése is, a költségvetésről szóló megállapodások viszont azóta is csupán az illetékes minisztériumok, hatóságok között pingpongoznak.

Nincsenek így akkora horderejű vasúti hírek, mint amelyekről pl. Japán vagy Kína kapcsán tudtam beszámolni, de azért szépen csendben fejlődik, épül-szépül a tajvani kötöttpályás közlekedés is, melyet már 3-4 év rendszeres látogatás után is sikerült érzékelni.