Nemrég olvastam egy kínai nyelvű cikket, melyben az első kínai kötöttpályás közlekedési módi kialakulását és annak a társadalomra gyakorolt hatását elemzik és érdekes volt belegondolni, hogy míg napjainkban a Kommunista Párt kiemelt szerepet szán a minél nagyobb volumenű, gyakran kihasználatlan és felesleges vasúti fejlesztéseknek, addig bő egy évszázada az ország vezetése valamiféle szörnyetegként tekintett az első gőzmozdonyokra.

Mondhatnánk persze, hogy már akkor se érdekelt senkit, hogy mit gondol a nép, ellenben a mozdonyoktól való „félelemben” magasabb beosztású, rangos személyek is osztoztatak, akik igyekeztek keresztbetenni a vasút úttörőinek.

Zhu De és Mao Zedong portréjaival ékesített China Railways JF₁-1191 (bal) és JF₁-304 (jobb) jelű gőzmozdonyok a Kínai Vasúti Múzeumban.

Mielőtt még nagyon belevetnénk magunkat a tudományba, leszögezendő, hogy a később használt elnevezések valószínűleg minden, a kínai történelemben járatlan olvasót  összezavarhatnak (joggal), így hangsúlyozandó, hogy a Kínai Köztársaság jelen írásban az 1912 és 1945 között fennállt, a mai Kínai Népköztársaságot, Tajvan, Mongóliát, illetve egyéb, kisebb területeket is magában foglaló országra vonatkozik, nem pedig kizárólag a mai köztársaságra, melyet ugye a legtöbben csak Tajvan néven ismerünk.

我知道大部分的亞洲人對日本、德國、法國、美國鐵道感興趣，不過這次讓我討論匈牙利鐵路狀況，包含訂票方法、列車車種、國際列車、郵輪式列車與歐洲大型鐵路博物館之一。雖然到歐洲去的旅遊者可以以訛傳訛，等一下我的讀者都可以確認這裏的鐵道不一定新銳、安全、安靜或 「比我國的好」。

於克羅埃西亞邊界附近的莫哈奇車站（Mohács）停車的郵輪式列車。這輛由瑞典NoHAB (Nydqvist & Holm AB)製作的電力傳動柴油機車是匈牙利鐵路迷最喜歡的機車頭之一。

匈牙利國家鐵路（現稱MÁV企業集團，旗下專營旅客鐵路公司叫MÁV-Start公司）之前的所有權持有公司於1868年7月1日成立，不過在佩斯（Pest）和瓦茨（Vác）之間的匈牙利首條鐵路已比較早，1846年7月15年運營開始了，所以這條與以後建設的都屬於匈牙利中央鐵路（Magyar Középponti Vasút）與別的私營公司（注意：現在的首都布達佩斯（Budapest）於1873年建立的，包含3座舊城市「佩斯」、「布達（Buda）」和「老布達（Óbuda）」。那時候都是分離的城市，佩斯是在多瑙河（Duna）東岸。）。

匈牙利首二輛蒸汽機車是由比利時Cockerill製造的，取名爲「布達」與「佩斯」，不過幾年後Ganz–MÁVAG公司，原先是1845年由岡茨·亞伯拉罕（Ganz Ábrahám）創立的岡茨公司（Ganz）和馬瓦格機車廠（MÁVAG）於1959年兩家合併，製造了蒸汽機車、柴油車與電力機車，出口到阿根廷、紐西蘭、甚至強國（ND1型柴油機車）。現在在匈牙利的車輛製造已差不多停產了（最後的機廠之一剛被俄羅斯購買了），最新的電聯車是由瑞士Stadler製造的，而電力機車由德國龐巴迪運輸（Bombardier Transportation）和西門子（Siemens）所製造。

Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Voltak korábban fenntartásaim nemcsak a manilai (tömeg)közlekedés, hanem úgy en bloc, a filippínó élettér egészével szemben, melyet az indokolatlan „Pinoy Pride”, a helyiek elfogult hazaszerete, a képeken látható végtelenül szemetes, lerobbant, lelakott városkép és a borzalmas helyi kajákról terjengő legendák is tápláltak.

Nem tudom megindokolni, hogy a Manilához hasonlóan türhő, forró és kaotikus Bangkok, Hanoi vagy Ho Si Minh-város miért nem váltott ki ellenérzéseket már a második nap után, de az biztos, hogy a filippínó főváros kötöttpályás közlekedésének felderítése a korábbiaknál is nagyobb erőfeszítést igényelt.

A manilai ingzását könnyítő vasúti kézikocsik álldogálnak Santa Mesa és Pandacan megállók között.

Az igénytelenséggel kapcsolatos legendák (számomra legalábbis) szintén igaznak bizonyultak, hiszen Manilát és Quezont is a dugóval, rosszul szervezett, lassú tömegközlekedéssel, végeláthatatlan lepukkantsággal, borzalmas levegővel, kevés zöld vagy úgy egyáltalán jól karbantartott területtel tudnám jellemezni, ahol sosem fogott el az az érzés, hogy milyen jó sétálni egyet a városban, s különösebben látnivaló sem akadt túl sok.

Szeretnék viszont tárgyilagos maradni, úgyhogy a kezdeti panaszáradatot követően probálom erőimet a vasútra, metróra és villamosra koncentrálni, hiszen lesz ok hitetlenkedésre anélkül is, hogy más szempontokat is elővennék.

Xinyi kerület Szingapúrt megszégyenítő tiszta és modern környezetéből kiszakadva, alig egy kilométerre a Taipei 101-től északra, egy hatalmas, betonkerítéssel, szögesdróttal körbevett létesítményre bukkanhat a tajvani fővárosba látogató utazó, mely szürke, marcona foltként jelenik meg a környék újépítésű üvegpalotái között.

Az ember valami elhagyott katonai bázisra gondolna a háromméterenként kitűzött „Belépni szigorúan tilos!” feliratok láttán, feltéve, ha el tudja olvasni azokat, a címből azonban már talán kiderült, hogy az „erődítmény” valójában a „helyi Istvántelki Főműhely” maradványait rejti.

A brit GEC (General Electric Co. (nem összetévesztendő a mai GE-vel!) és BREL (British Rail Engineering Ltd.) által 1974 és 1977 között gyártott TRA EMU100-as sorozatú villamos motorvonatok a Taipei Főműhely kocsijavítójában.

Érdekes módon a környéken a legtöbb egykori gyár, így a dohánygyár vagy a Taipei 101 árnyékában található egykori laktanyák is újjászülettek már, hiszen előbbi helyén épül a sokat kritizált Taipei Dome, utóbbiakban pedig kisebb üzletek nyíltak, a viszonylag nagy és értékes területet lefedő vasúti műhelyt viszont annyira nem igyekeztek felszámolni, beépíteni.

Pontosan egy héttel ezelőtt, 2019. május 9-én láthatta meg teljes pompájában a nagyközönség a JR East legújabb kísérleti járművét, az E956-os sorozatú, „ALFA-X” motorvonatot, mely a jövőben újabb fejlesztéseknek ad lehetőséget a Tohoku-Hokkaido shinkansen gördülőállományában.

A JR East legújabb, 2019 tavaszán bemutatott kísérleti motorvonatának, az „ALFA-X”-nek a Tokyo felé néző, 1-es számú vezérlőkocsija. (Forrás: Mynavi News)

Akik fellelkesültek, hogy Japánba látogatván majd JR Pass-szel mennek egy kört a járművel, azokat sajnos el kell keserítenem, ez a motorvonat aligha fog utasokat szállítani a JR East, a gyártó Kawasaki és Hitachi mérnökein, a különféle közlekedési hatóságok illetékesein, meg esetleg a sajtó néhány szerencsés tagján kívül.

Az „ALFA-X”, azaz „Advanced Labs for Frontline Activity in rail eXperimentation”, nevéből adódóan elsősorban a nagysebességű vasútra szánt különféle prototípus megoldások tesztelésére szolgál, ezek közül talán a leglátványosabb az aerodinamikai mérések „színhelyéül” szolgáló, két különböző kialakítású vezérlőkocsi, de újdonságokat találunk az áramszedők, a kocsiszekrény, a forgóváz, a villamos berendezések stb. terén is.

Pár hónap késéssel ugyan, de végre volt annyi időm Taipeiben, hogy letesztelhessem Tajvan második, a Taipei MRT vonalán található Hongshulint (紅樹林, hóngshùlín), a Tamkang Egyetemet és a Danhai New Townt (淡海新市, dànhǎi xīnshì) összekötő, mintegy 7 kilométer hosszú villamosvonalat, mely számos különlegességet mutat mind a pálya, mind a járművek oldalán. A 2018. december 23-án átadott vonalon ráadásul első ízben bizonyíthattak hazai gyártású járművek is, hiszen, mint tudjuk, Kaohsiungban a CAF és az Alstom járművei róják köreiket.

A TRSC (Taiwan Rolling Stock Co.) és a Voith Engineering által létrehozott villamosok egyike a Danhai LRT Hongshulin végállomásán.

Az új vonal azonban nem egyszerűen egy felszíni vezetésű, unalmas valami, hiszen a forgalmas Danjin Rd. sávjai mellé / közé, az azt körülvevő dombos környezet okán nem lehetett csak egyszerűen lehúzni még két vágányt, így a tervezők végül viadukt segítségével az úttest fölé helyeztek 4,59 kilométernyi villamospályát, ezen a szakaszon teljesen kiiktatva a közúti forgalom és a villamosok keveredését. További érdekesség, hogy a nagyobb kereszteződésekben (eddig egyetlen helyen) elhagyták a felsővezetéket, így ezen a néhány méteren a járművek akkumulátorok segítségével küzdik át magukat.

Korábban már napvilágot látott a tajvani nemzeti vasúttársaság (Taiwan Railway Adminsitration, TRA) grandiózus terve, melynek keretén belül több száz jármű érkezhet 2025-ig, leváltva a gyakran több évtizedes gördülőállományt a sziget valamennyi régiójában. A fejlesztések azonban addig sem maradhatnak el, így Tajvan 2019-ben is szolgálat néhány érdekességet a vasútbarátoknak és az átmatricázott mozdonyok iránt kevesebb érdeklődést mutató, laikus utazóközönség számára egyaránt.

A tengerparti és hegyi vonalat összekötő, mindössze 2,1km hosszú Chengzhui vonal nevének felét adó Chenggong állomás felvételi épülete. Érdekesség, hogy „chenggong” (成功, chénggōng) kínaiul „sikert” jelent.

Jelen bemutatóban így terítékre kerül a TRA és a japán Nankai vasúttársaság közötti együttműködést hirdető „Tajvan – Japán Barátság” mozdonyok egyike, a szintén japán ihletésű, „Shinano” színvilágú elővárosi vonat, az egyik legújabb iPass közlekedési kártya, a TRA egyik alvállalkozója, a járművek átalakításával foglalkozó Shijia Xingye, és a kétvágányúsodó Chengzhui vonal.